"Ne kérd, hogy higgyem azt, amit nem tudok",

Mert bár mindenem az súgja "tedd meg",

Az idő guillotine-ként száguld át testemen,

Te csak menj előre, nagyon unom.

Előre meg van írva minden szabad akaratom,

A végtelenem bolhaként ugrál a gondolaton,

Csak "tedd meg", csak az undorodat fojtsd el,

Hibáim szíjként csapnak meg az élet latifundiumán.

"Tedd meg", zúgja minduntalan.

Gyászban tör ki a világ, ha elveszíti társát,

Gyászmisét zeng hajnalok alkonyatán.

Boldogságban, betegségben,

Szegénységben, hazugságban,

Szenvedésben, reménységben,

Erre vágytál, nem? Nem.